3. kotta

Szombat reggel Aiko izgatottan kelt ki az ágyból. Nővére már épp a konyhában volt és reggeli kávéját iszogatta mielőtt elindul a munkába.

- Jó reggelt nővérkém. - köszönt a lány. Chizu csak egy mosollyal köszöntötte húgát.

- Te munka után mész magadnak ruhát keresni?- kérdezte Chizu

- Nem, ma nem kell bemennem, szabadnapos vagyok. Meg hát így akkor nem lett volna időm elmenni a fodrászhoz sem, és már 6-kor ott kéne lennünk. - felelte Aiko.

- Rendben, akkor 4-5 körül itt találkozunk, és akkor megbeszéljük Mirával, hogy hol találkozzunk vele.

A testvérek elköszöntek egymástól, majd Aiko elindul a szobájába, hogy rendbe tegye magát, és elindulhasson végre ruhát választani. Mikor odaért, az álla leesett, hogy mennyi szép ruhát talált ott. Mivel egyedül volt, így megkérte az egyik eladó hölgyet, hogy segítsen neki. A boltos nagyon szívesen segített, majd adott 4 ruhát, amiből tudott választani. Az első egy lila színű volt, de ez a szín messze állt Aikotól. Megnézte a másik kettőt is: az egyik rózsaszín, a másik fekete volt. Utóbbi nem állt messze tőle, de nem szerette volna ezt a sötétet. Az eladó is azon volt, hogy lebeszélje a feketéről, és végül az utolsónál maradt, ami egy kék ruha volt. Ez már sokkal jobban tetszett neki, mivel ez a szín volt a kedvence és erről senki sem tudta volna lebeszélni. Neki ez a szín volt a mindene. Kifizette a ruhát és volt még egy kis ideje mielőtt elindult volna a fodrászhoz.

- Akkor ha munka után megyünk, úgy jó lesz? - kérdezte Chizumitól munkatársa, Chikamatsu Hanako, a vörös hajú és zöld szemű 26 éves nő, miközben éppen cigaretta szünetet tartottak.

- Igen, úgy jó lesz. - mosolygott a lány.

- Hova mentek meló után? - csatlakozott körükbe Takuma.

- Azt hittem, hogy már ki se jössz. - heccelte az Erizawa nővér.

- Hidd el, jöttem volna hamarabb is, de Akimoto még adott egy kis munkát. - gyújtotta meg cigijét ő is. - Na de akkor hova is mentek majd?

- Ruhát kölcsönzünk estére. Chizu álarcos bálba megy. - bökte oldalba a lányt egy sunyi mosoly kíséretében.

- Hoppá! - mondta a férfi, majd fütyült egyet. - Az igen! De jó valakinek!

- Aiko akar mindenféleképpen elmenni, nekem nem sok kedvem van hozzá. Csak hát...

- Csak hát anyja helyett anyja vagy? - húzta a száját kicsit a nő.

- Az azért túlzás, de valami hasonló.

- Sokat aggódsz, nem?! Nagy lány már, tud magára vigyázni. - dőlt a falhoz Takuma is, pár centivel az Erizawa nővér mellé.

- Lehet majd 40, akár 100 éves is, nekem akkor is az egyetlen kishúgom marad. - mosolygott.

- Érthető. - szólalt meg Hanako. - Nekem is csak az öcsém van már, Akihito, aki megmaradt.

- Ne szomorkodjatok, lányok! - vette szájába cigarettáját, majd mind a két lány fejét megsimogatta. - Meló után megyek veletek, mert ilyen állapotban nem tudtok nézelődni. Majd én felvidítalak titeket. - kacsintott Chizumira. Hanako éppen a telefonját vette elő zsebéből, hogy megnézze az időt.

- Jól van. - mosolygott a barna hajú nő.

- Nekem is jó, de Akimoto ki fog minket nyírni! Már 5 perce lejárt a szünetünk! - nyomták el gyorsan a csikket, majd bementek.

Munka után egyből a Kao Menyasszonyi- és Báli ruha szalonba mentek. Chizu elmondta, hogy milyen eseményre is szeretne ruhát, a fekete hajú fiatal lány pedig kézségesen állt a rendelkezésére. Három ruhát is megmutatott a lánynak: egy világoskéket, egy citromsárgát és egy bordót. Sorban fel is próbálta mind a hármat.

- Hááát... -húzták a szájukat mind a hárman, ahogy a lány kilépett a fülkéből.

- Nem az igazi, mi? - nézegette magát az egész alakos tükörben.

- Nagyon nem. - szólalt meg Takuma. - Következőt! - tolta vissza a lányt átöltözni.

- Ez nagyon jól áll Önnek! - jött a vélemény az árustól.

- Nekem is tetszik. - mosolygott Chizu. - De azért megnézem az utolsót is.

- Hát ez... - bámulta tátott szájjal a férfi, amint elhúzta a függönyt. - Elképesztő!!! - jött a dicséret.

- Egyetértek! - tapsolt elismerően Hanako, majd az eladó.

- Akkor őt szeretném! - forgott a tükör előtt.

- Ha megvásárolja, 50%-kal olcsóbban elviheti, mintha kölcsönözné. - ment a pulthoz a lány, miközben Chizumi visszaöltözött.

- Akkor megveszem! - vigyorgott a ruhára a próbafülkében, és valahogy jobban várta az estét, mint eddig.

- Tulajdonképpen miért is mondtam igent erre a bálra, Aiko? - kérdezte húgát Chizumi, amikor a kis asztalról elvettek 1-1 pohár alkoholt.

- Mert szeretsz? - vigyorgott a lány, mire nővére mosolyogva a szemeit forgatta. - Hol van már Mira? - nézett az órájára. - Már egy fél órája itt kéne, hogy legyenek. - láthatóan ideges volt.

- Nyugi, szerintem nemsoká... Hopp, csörög a telefonom. - érezte, ahogy a retiküljében rezeg a készülék. - Mira az. - jelentette ki, majd felvette.

- 5 perc és ott vagyunk! - mondott ennyit a lány, majd kinyomta. Ez is csak éppen hallható volt a nagy hangzavartól.

- Na? Ennyi volt? Hol van már? - kérdezősködött Aiko.

- Azt mondta, hogy 5 perc és itt vannak...

- „Vannak”? - idézte a hallottakat.

- Remélem, nem hozta el ide is a munkáját, hogy a fiúkra vigyáz... - fogta meg a fejét, miután eltette a telefonját. - Nem gondolod, hogy kicsit túl sokat dolgozik mostanában? Már két hónapja nem volt egy szabadnapja sem. - húzta el a száját Chizumi.

- Igazad lehet. Elég ritkán látjuk mostanában. - gondolkozott. - Na de menjünk ki elé.

Ahogy a lányok kiértek, a sok cigarettázó között figyelmesek lettek egy taxira, ami megállt a ház előtt. Négy személy szállt ki belőle.

- Mi ez a sok ember? - vigyorgott a melléjük érő házigazda, Mary. - Mindegy, érezzük jól magunkat! Wohoooo!!! - emelte magasba poharát, és visszament a házba.

- Ne haragudjatok, kérlek. - hajolt meg illedelmesen Mira, ahogy a nővérekhez ért. - Nem tudtam mit csinálni velük...

Ez is olyan napnak ígérkezett Mira számára, mint a többi, egészen addig, amíg nem kapott egy telefonhívást. Barátnői, az Erizawa nővérek keresték, hogy este az egyik ismerősüknél álarcos bál lesz, és őt is meghívták.

- Nem tudom, lányok. Ha egy percre is magukra hagyom a fiúkat, kitör a 3. világháború. Csoda, hogy eddig még nem estek egymásnak.

- Ugyan Mira! Egy kicsit majd csak kibírják már nélküled! Olyan rég voltunk már valahol együtt így hármasban. - érvelt Chizu. Az idősebbik lány olyan volt számára, mintha a nővére lenne. Talán az is közre játszott, hogy már régóta ismerték egymást és szinte együtt nőttek fel.

- Na jó, megpróbálok elkéredzkedni, de nem ígérek semmit! - mondta, majd elbúcsúzott barátnőjétől és letette a telefont. - Egyáltalán honnan szerezzek báli ruhát?! - kérdezte csak úgy magától, arra nem is számított, hogy választ is kap.

- Milyen báli ruháról van szó? - szólalt meg a háta mögött Kirisagi igazgatónő, mire a lány ijedtében felsikoltott.

- Igazgatónő, kérem, ne hozza a frászt rám. - tette a szívére a kezét. - A barátnőim meghívtak estére egy álarcos bálba, de nincs mit felvennem. - mondta a lány.

- Hm, gyere csak velem! - ragadta meg a lányt és mielőtt reagálhatott volna, elkezdte húzni magával a jelmezekhez.

- Hé, Kudo! - szólt oda a stylistnak.

- Igen?

- A mi kis tündérkénk álarcos bálba szeretne menni az este, de nincs ruhája. Kisegítenéd?

- Örömmel! Hm, lássuk csak… - járkálta körbe az idegesen feszengő lányt. - Na, nézzük! - mondta, amikor végzett a bámulással és a ruhákhoz lépet. - Talán ez! - húzott elő egy kék ruhát és a lány elé emelte.

- Ez nem is rossz. - nézte elismerően a férfi.

- Tényleg nem. - bólogatott Akane is.

- Próbáld fel, aranyom. - mondta a férfi, mire Mira nagy sóhajjal vonult el az egyik öltözőbe felpróbálni a ruhát.

- Meg kéne kérdezni a fiúkat is. - szólalt meg az igazgatónő.

- Nem is rossz ötlet. - bólogatott a férfi. Így amíg a lány a ruhát vette fel, addig a fiúkat összehívta a nő.

- Miért kellett ide jönnünk? - kérdezte Shou.

- Nos, azért hívtalak össze titeket, mert szeretném kikérni a véleményeteket. – mondta sejtelmesen.

- És miről? - kérdezte Tokiya.

- Mindjárt megtudjátok. - válaszolt. Hamarosan megjelent Mira a kék ruhában és álarccal az arcán. A fiúk lélegzete elakadt amint belépett a lány a terembe.

- Tényleg nagyon jól áll. Olyan, mintha csak rád öntötték volna, Mira-chan! - mondta Kudo.

- Arigato, Kudo-san. - válaszolt a lány és levette az álarcot.

- Wow Mira-chan nagyon szép vagy! - tért magához Natsuki.

- Köszönöm. - mondta elpirulva a lány.

- Nos, most már minden meg van az esti bálhoz. - mosolygott a nő.

- Arigato. - hajolt meg a lány.

- Milyen bál? - kérdezte Nagi.

- Ó, a mi kis Mira-chanunk álarcos bálba megy este. - karolta át a megszeppent lányt. - Ebben a ruhában, biztos az összes pasi fel fog kérni, táncolni. - mondta miközben még szorosabban ölelte.

- Még sosem voltam álarcos bálban. - szólalt meg elgondolkozva Cecil.

- Én se. - jött sorra a többi fiútól. - Mira-chan, elmehetünk mi is? - kérdezték.

- Miért is ne? Ez egy jó tapasztalat lesz akár a forgatáshoz is. Úgy is lesz egy báli rész.

- De… - szólt volna közbe a lány.

- Mi is megyünk, legalább megnézzük, hogyan buliznak a normális emberek. - szólt közbe Eiichi.

- Nagyszerű, akkor ezt lebeszéltük! - jelentette be örömmel a nő, mire a lány fáradtan sóhajtott.

- Chizu ki fog nyírni. - nyögött fel.

- Tessék? - nézett rá az igazgatónő.

- Semmi. Akkor, ha nem bánják, én megyek visszaöltözni. - hajolt meg a lány, majd távozott. Amikor sikerült átvedlenie, írt egy sms-t pót nővérének, hogy el tud menni a bálra. Azt már nem merte megírni, hogy nem egyedül megy.

- Szegény húgicám... - húzta a száját Chizumi, majd megölelte Mirát. - Nem lehet egyszerű ennyi jó pasival együtt dolgozni, akik mindig vigyáznak rád. - mondta. - Most jut eszembe! Én rád nagyon féltékeny vagyok! - bökte oldalba vigyorogva a lányt.

- Nem... én nem... - jött zavarba a lány, mire két barátnője elkezdett kuncogni.

- Tényleg jó sorod van Mira. - kacsintott Aiko. - Miért nem hajtasz rá valamelyikre? - támaszkodott neki háttal a kis pultnak, és szürcsölgetni kezdte az italát. - Szerintem Ai illene hozzád, mert olyan kis csendes ő is.

- Vagy pont ezért nem. Csak gondolj bele... - kezdte el Chizumi. - Elmennek egy randira a parkba, és mit csinálnak? Csak ülnek egymás mellett, és még csak egymás kezét se lennének képesek megfogni, mert túl beszarik hozzá. Már bocsánat drágám, de tudjuk mennyire félénk tudsz lenni. - mosolygott a lányra. - Ami nem rossz, mert sok pasi pont az ilyen lányokat szereti, akiket meg tudnak védeni még egy porszemtől is.

- Elnézést, hölgyek! Megzavarhatjuk ezt a bájos csevegést, és felkérhetjük a hölgyeket egy táncra? Vagy kettőre... - lépett közelebb a lányokhoz két álarcos fazon, akik Aikot és Mirát nézték ki maguknak. - Persze csak akkor, ha férfi kíséret nélkül érkeztek. - tette hozzá a magasabbik, akinek fehér bőre, kicsit hosszabb sötétbarna haja és ugyan olyan színű szeme volt.

- Hát.. mi... - kezdett bele Aiko.

- Én igazából... - szólalt volna meg Mira.

- Egyedül vannak mind a ketten! - tette szájukra kezét Chizumi.

- Ó, az jó. - mondta a másik férfi, akinek sötétebb bőre, sötétszőke haja és zöld szeme volt.

A legidősebb lány elkezdte kicsit tologatni húgát és barátnőjét, akik végül egy „Menjetek már!” unszolásra elindultak táncolni.

- Oké, hogy nekik már van párjuk, de én mihez kezdjek? - ült vissza a bárszékre. - Na jó... - megitta maradék italát, majd lerakta a pultra. - Vessük be magunkat! - nézett szét, majd amikor megtalálta a prédáját, leszállt a székről, és elindult. Két lépés után visszafordult, és újra leült. - Öhm, bocsi... - szólt a csapos fiúnak. Furcsállta, hogy valakinek ennyire jól megy a sora, hogy külön bárpultja legyen szolgálóval. - Kérhetnék még egyet ebből? - emelte meg poharát. - Valami piros volt. Az asztalról vettem el... - mutatott az említett tárgy felé, aztán mosolygott.

- Persze, máris adom! - viszonozta a mosolyt, és valami koktélt kezdett el csinálni. Dobálta az üvegeket és a shakert, miközben végig a lánnyal szemezett, a görbe vonalat az arcáról pedig le sem lehetett volna törölni.

- Tehetséges fiatal! - szólalt meg a lány mellett egy hang. Kicsit összerezzent ijedtében.

- Igen, az. És gondolom itt a fiatalon van a hangsúly... - mosolygott kínjában. A csapos fiú biztosan nem volt több 18-nál.

- Gyorsan vág az esze. - engedett el egy félmosolyt a férfi. Chizu csak annyit látott, hogy fekete haja és sötétkék szeme van, de úgy érezte, hogy valamilyen erős vonzást érez.  - Mit iszik? - kíváncsiskodott.

- Nem tudom. - mondta egyből. - Valami piros volt, és már úgy 5 perce várok rá, de megéri. - nézett vissza a fiatal fiúra. Ő volt az egyetlen, akin nem volt álarc. Sötét bőre és haja miatt világoskék szeme szinte odavonzotta az ember tekintetét. Helyes volt, de nagyon látszott rajta, hogy még előtte az egész élet.

- Á, szóval valami piros? - kuncogott a férfi. A fekete alapon piros mintás álarc nagyon jól állt neki. Chizu arra gondolt, mennyire megy az ő szereléséhez beszélgető partnere öltözéke. - Elnézést... - szólt a csaposnak. - Én is egy olyat kérnék, mint a hölgy. - mutatott a mellette ülő lányra.

- Máris adom! - közben lerakta a fiatal nő elé az italát. - Egészségére. - mondta, miközben le nem vette a szemét róla. Végig tartotta a szemkontaktust.

- Köszönöm. - mondta, majd belekortyolt az italba. Fél perccel később lerakta a férfi elé is, szó nélkül. Na és ha szemmel ölni, vagy legalább verni lehetett volna...

- Úgy érzem, engem nem kedvel. - súgta oda Chizunak, akin egy jóleső hideg futott végig közben, és csak remélni tudta, hogy ezt a férfi nem látta meg.

- Végül is férfiból van, és ezek szerint nem meleg... - állapította meg, miközben partnerére mosolygott.

- Na igen, talán ez nem is baj. Nem kell őt is levakarnom magamról. - mondta nagy büszkeséggel és mosollyal, majd megkóstolta hűsítőjét. - Hm... ez tényleg jó. - mondta elismerően, miután lenyelte az első kortyot.

- Én megmondtam. - nyelte le utolsó cseppjét is a frissítőnek, ami szinte itatta magát.

- Igen, megmondta. - mosolygott.

- Szóval ez a sok ember mind maga miatt jött? - kérdezősködött.

- Nem látja, hogy mind velem van elfoglalva? - kuncogott a férfi, hiszen senki nem állt a két méteres körzetükben. Mindenki táncolt, vagy legalábbis mással volt elfoglalva, nem pedig velük.

- Ismerős. Én is így vagyok a férfiakkal. Ugyan ilyen nehéz levakarnom magamról őket... - mosolygott.

- Magánál egyáltalán nem értem, hiszen csinos és fiatal. - mondta, a lány pedig elpirult. - Ne haragudjon, megkérdezhetem a nevét?

- Chizumi. - vágta rá egyből. Már várta ezt a kérdést. - Erizawa Chizumi. - mosolygott. - És magát?

- Itagaki Otohiko. De kérem, inkább tegeződjünk. Szerintem elég fiatalok vagyunk még ahhoz, hogy ne kelljen magázódnunk. - kacagott.

- Rendben. - a név hallatán kicsit reménykedett, hogy valamilyen kapcsolatban áll az előtte ülő férfi a vörös hercegével, de csalódnia kellett.

- Esetleg egy táncra is felkérhetlek, Chizumi? - nyújtotta kezét, miután üres poharát lerakta a bárpultra és felállt a székből. A lány bólintott, és egy „Örömmel táncolok veled.” kijelentés kíséretében elindultak kéz a kézben a táncparkettre.

- Elnézést, hölgyek! Megzavarhatjuk ezt a bájos csevegést, és felkérhetjük a hölgyeket egy táncra? Vagy kettőre... - kérdezte Aikot és Mirát két fiatalember.

- Hát.. mi..- hebegett-habogott Aiko, amint megérezte nővére kezét a hátán. Chizu bátorítóan noszogatni kezdte a két lányt, akik belementek a táncba.

- El kell, hogy mondjam, nagyon gyönyörűen néz ki ebben a ruhában. De ne is magázzuk egymást, tegezz csak nyugodtan. - Aiko csak bólintani tudott. A fiú szemei teljesen elbűvölték a lányt. Ahogy így táncoltak észre se vették, hogy véget ért a zene. A fiú megköszönte, hogy táncolhatott vele és vissza indult a pulthoz, Aiko pedig egyedül maradt a sok ember között.

- Elnézést, szép hölgy! Szabadna egy táncra? - kérdezte tőle egy kissé már becsípett srác. A lány elfogadta, és elkezdtek táncolni. - Holnap nem lenne kedved találkozni velem? - kérdezte a fiú kissé rámenősen.

- Bocsi, de holnap dolgozok.

- Na ugyan már csak egy kis időre.

- Nem akarok, nem érek rá, és ha nem haragszol meg, én most megyek. Szia. - azzal a lány elindult, hogy igyon valamit, mert már nagyon szomjas volt.

Másnap reggel a nővérek később keltek a megszokottnál.

- Jó reggelt! - köszönt húga a még ébredező nővérének, amint jött lefelé a lépcsőn.

- Neked is húgicám! - a lányok leültek megreggelizni, majd Chizu elküldte húgát a boltba, hogy vegyen pár dolgot. Megbeszélték, hogy mit kell venni, majd Aiko elindult biciklivel. Nem volt kedve sétálni, időközben az idő is egyre komorabbra fordult, és lassan az ég leszakadt.

- Most megfizetsz te kis csitri azért, amiért lejárattal a kávézóban. - gondolta Renji, amint egy kocsiból Aikot figyelte a megfelelő pillanatra várva, hogy bosszút álljon.

Aiko épp egy kereszteződésnél akart átkelni, amikor egy őrült autós nem adta meg neki az elsőbbséget, és nagy gázzal neki csapódott a lánynak. A bicikli kiesett Aiko alól, és a lány messzebb állt meg mint a bicikli. A fejéből egy kis vér ömlött, a lába el volt törve, és Aiko csak arra emlékszik, hogy sok ember gyűlt köré hirtelen, majd a szeme szép lassan lecsukódik, és innentől képszakadás.